2014. július 20., vasárnap

Besztercebánya – Egy túlélő bányaváros virágzó terei



Besztercebánya belvárosa dél-európai értelemben is pezsgő, építészete Közép-Európában jelentős, a fő tér a felújításokat is túlélte. Nem kevésbé érdekes a domb felőli, tornyokkal hátteret képező, történelmi épületekkel gazdagon „meghintett” várnegyed.



Fő tér (Fotó: SGy)



Meglehet, a város azért kerülte el a környező, leáldozóban lévő bányavárosok sorsát, mert lakói előszeretettel tartózkodtak, tartózkodnak a polgárias városközpontban; az eredetileg orsó formájú, ma egyszerű, a domb felé szélesedő tér és környéke pedig a száz főre jutó vendéglátóhelyek számát tekintve is világviszonylatban is előkelő helyet foglal el.


A Bevinczky-ház lodzsája (Fotó: SGy)



Az évszázadok során sok nevet viselő főtér épületei harmonikusan egységesen, az északi oldalon vízszintes lépcsősor formában épültek, ez a megoldás az épületek védelmét szolgálta. Az egykori Ringen, ahol egykor csak németajkú betelepültek, - leginkább türingiai bányaigazgatók - építkezhettek, nincsenek világörökségre számot tartó épületek, bár az egykori kamaragrófok székháza, később bányakapitányság gótikus lodzsás épülete, a Bevinczky-ház, vagy a túloldalon álló, a talán titulus nélküli Fuggerek helytartójának, Thurzó grófnak a reneszánsz, sgraffitós homlokzatú palotája (ma történeti múzeum) magára vonja a figyelmet.


Szovjet emlékmű (Fotó: SGy)



Érdekes, hogy a viszonylag nagy alapterületű téren kisszámú, hatásukat tekintve viszont tekintélyes térdíszeket, emlékműveket látunk. A viszonylag egyszerű, de monumentális, sziklakúpokkal körülvett, ücsörgésre csábító szökőkút mögött még egy kisebb, növényfallal körülvett medence csobog, a tér alsó részén a sokak által nem szeretett, de kordon nélküli, elegáns szovjet hősi emlékmű emelkedik. 


A tér északkeleti fele (Fotó: SGy)



A tér felső részén, a két csonkatornyú, klasszikus stílusú, Szent Ferenc, a magyarok temploma előtt áll a 16. századi barokk Mária szobor; Hruscsov dísztribünje helyére került vissza. A szobor oldalán emelkedik a ferdeségével is kitűnő Óratorony, korábban tűzfigyelő helyként funkcionált.



A Régi Városháza és az Őrtorony (Fotó: SGy)



A Várnegyednek nevezett térség egészen sajátos hely. A régi vár a falak lebontásával megszűnt, de jelentős épületei megmaradtak, ezek ma látszólag random elhelyezkedve egy izgalmas egyházi, kulturális, pihenő, sőt piaccal bővített térséget (Stefan Moyzes-tér) alkotnak.


Szlovák templom (Fotó: SGy)
A templomok közül kiemelkedik a Mária (német) templom, emeletenként változó stílusú ablakokkal: alul román, fentebb gótikus, reneszánsz, majd a barokk toronysisak jelzi a tűzvészek és egyéb rombolások, bővítések miatt szükséges átépítések „trendi” stílusirányzatait. Közvetlenül mellette a jóval szerényebb, várba épített, féltornyú, másfél hajós mindezért izgalmas szlovák templom (Szent Kereszt), és a hozzáépült az egyszerű, koragót, négyemeletes, erkélyes Mátyás királyi vendégház áll.
  A német templom másik oldalán a régi látványos városháza reneszánsz, árkádos-lodzsás, eredeti fakapus bejáratú épülete, ma modern művészeti galéria, és a barbakánnal körülvett árkádos őrtorony (kávézó) vigyáz a múltra, jelenre.

Moyzes és Kuzmány (Fotó: SGy)


A kialakított terület határoló házsorai, a vissza-visszatérő,  bauhaus-jellegű postaépülettel, az épületek közé beágyazódott vármaradványokkal, bástyákkal, sőt a tér egyetlen jelentős szobrával a katolikus Moyzes és az evangélikus Kuzmány szlovák püspökök szobrával mintegy keretbe foglalja a német, magyar, szlovák emlékműegyüttest.
  Ha mindezt megtekintettük, esetleg elfáradtunk, ne adj isten meg is szomjaztunk, nem kell kerékpárra pattanunk; csak leballagunk az alsó térre, ott megpihenünk, valamelyik vendéglátóhely teraszán erőt gyűjtünk az esti, fiatalosabb programokhoz.