Eszék – Eklektikus városközpont, megtervezett erődváros

Eszék nem túlságosan nagy város, mégis két központja van. Az újabb, alig száz éve alakult ki, kereskedelmi, pénzügyi, közigazgatási funkciókat tölt be egy hatalmas templom árnyékában, a másik, öregebb, újjászülető önálló városrész. A kettőt ragyogó sugárút köti össze. 

Ante Starcevica tér

Az önállóan kifejlődött Felső város eltérő ízlésű és minőségű épületek által övezett főterének egyik sarkán, hanyagolható mellékterén emelkedik az ország egyik legmagasabb tornyú háromhajós temploma, a vöröstéglás, kívül-belül impozáns neogót Péter és Pál székesegyház. Maga a háromszög alakú, padlófűtéses(!) egykori állatvásár tér emberléptékű; térdíszeinek (szobrok, szökőkút), környező utcáin, korzóján álló eklektikus épületeinek egyvelege, a közeli Dráva-part, vendéglátó helyeivel élhetővé teszik.     

Europska Avenija 

A két városközpontot – talán időben is – összekötő Europska Avenija-t (sőt több mellékutcáját is)  kétemeletes, szecessziós, és neoklasszicista épületek övezik, a paloták az osztrák-magyar monarchia földbirtokosainak, hivatalnokainak, kerekedőinek ízlését tükrözik. A sugárút kicsi  villamosain továbbrobogva hatalmas parkhoz, sporttelepekhez érkezünk, és nem várt módon egy, romos állapotában is patinás, felújított állapotában sem hivalkodó erődvároshoz.

Egykori kaszárnyaépületek

A városrészt a régi vár helyén a török ellen a Habsburgok tervezték meg, a ma félig-meddig romos kaszárnyák mellett elegáns polgárházakat, hivatali- és egyházi épületeket, postát, iskolákat építettek. A macskaköves utcákon át könnyen a központi, egységesen barokk beépítésű  Szentháromság térre jutunk, ahol az egykori várkapitány neje által emeltetett pestis oszlopot  a városkapitányság háromszintes székháza (ma iskola), múzeumok (Szlavóniai a túloldalon Régészeti), kávézóvá átalakított hivatali épületek veszik körül.

A Szentháromság tér

A főtér mögött kis átjárókon át újabb terek nyílnak. A klasszikus háromszög alakú, néhány golyóütötte épülettel is "díszített" Krizancia téren élénksárga színével kiemelkedik a kettős hagymakupolás Szent Mihály templom; mellette jezsuita kolostor. Utcasorral mögötte a várfal és a Dráva-part felé esik a híres, szintén török dzsámi alapjaira épült Szent Kereszt templom, mellette, a ferencesek kolostorában működött a Szerémség első könyvnyomdája.

Iskola a Várnegyedben

Az utóbbi száz évben mostohán bántak ezzel az UNESCO örökségre joggal számot tartó területtel, azonban ez a hozzáállás az utóbbi néhány évtizedben megváltozott; a felújított barakkokba, hivatali épületekbe a korábbi iskolák mellé egyetemi fakultások költöztek, diákjaik  éjjel-nappal friss életet  lehelnek az öreg kövekbe.

Budapest – A Szabadság tere?

A fektetett diadalív formájú központi fekvésű térnek több arca van: kellemes pihenőhely, turistacsalogató épületegyüttes, elegáns bankközpont, a politikai csatározások színtere, még inkább az aktuális hatalom szimbólumainak  reprezentatív bemutatóhelye; emiatt a szabadságot a legkevésbé fejezi ki.

A tér északi oldala (fotó: SGy)

Egy, a város közepén álló hatalmas épület, a Neugebaude (alapvetően kaszárnya, majd börtön és Batthány Lajos kivégzőhelye) helyén építették rohamtempóban, mégis gondosan megtervezve, pénzt nem kímélve hét év alatt. A nagyvonalú tér egységes arculatát három oldalán elhelyezkedő elegáns palotái, alapvetően az északi félkörív négy épületének szabályos elhelyezkedése, tömege, és gondosan komponált páros sarokkupolái, középrizalitjai határozzák meg, szépségét az épületek egyedisége, díszítésük változatossága.
 

Tőzsdepalota (fotó: SGy)

Az épületekben ma a lakások mellett bankközpont, irodaház egyaránt található, az egykori Adria Hajózási Rt. neobarokk székháza még nem talált magának funkciót. A tér két legnagyobb épülete a historizáló stílusú „Alpár-házak”, az egykori Tőzsdepalota (jelenleg üres), és szemben a kisebb méretű régi Osztrák-Magyar Bank (ma Magyar Nemzeti Bank); bár közel sem egyformák, sőt aszimmetrikusak, láthatóan összetartoznak és szervesen kapcsolódnak az oldalsó térfalak épületeihez.   

A déli oldal részlete (fotó: SGy)

A sort nem követi a tér déli oldala, amelyet kesze-kusza, térépítészeti szempontból minősíthetetlen házsor jellemez. Az itt húzódó Széchenyi promenádot annak idején nem számolták fel, a tér egységes építészeti lezárásáról nem született döntés, az épületek egy részét ad-hoc jelleggel építették, újították fel. A beépítés „eredménye” a nemzet bankjával egy magasságban emelt Bank Centrum technokrata épülete, mellette egy letisztult bauhaus stílusú bankház, majd egy visszataszító kinézetű luxusszálló, egy véletlenül ott ragadt klasszicista épület és a bérház-szerű Hazatérés temploma lett, méretes toronyórával. Az egykori sétány életre keltésében a parkosításon túl a kedvelt interaktív szökőkút, és az egykori limonádézót nevében megidéző modern "hütte" is segíthet.

Bandholz szobra az MNB előtt (fotó: SGy)

A tér szobrai, emlékművei, néhány kivétellel, nem a „boldog békeidőket” idézik. Kialakításakor a tér középpontjában egy, a szabadságharcra emlékeztető monumentális szoborcsoportot képzeltek el, ami először pénzhiányra hivatkozva, majd a világháborút követően véglegesen lekerült a napirendről. Helyét a trianoni emlékezet vette át, amely felállította az irredenta szobrokat, az Ereklyés Országzászlót, a Magyar Feltámadás, Magyar Fájdalom szobrot, szoborcsoportot, ezzel összefüggésben épült fel a Hazatérés temploma.

Német megszállási emlékmű (fotó: SGy)

A második világháború után a szobrokat lerombolták, helyükre szovjet emlékmű, klasszikus magyar mester Sztálinnak ajánlott, ’56-ban felrobbantott szobra került, a Tőzsdepalotába Lenin Intézet. A Tőzsdepalota mára kiürült, néhány szobor (újra) a térre került, azonban aktuálisan a templom előtt felállított Horthy szobor, és a közelmúltban titokban felállított A német megszállás áldozatainak emlékműve jelzi a kurzuspolitika régi/új irányát. Egyetlen eredeti politikai szobor maradhatott fenn a téren, Kossuthé, magasan a CIB épület timpanonjában, távol a járókelőktől és a rövidlátó politikától.

(A Batthyány-örökmécses tere (fotó: Sgy)

A kellemes pihenő park, a játszóterek (létrehozása 1919-re datálódik!), az építészeti miliő, a járdára költöző kávézók ellenére a magyaroknak a Szabadság tér, mindenféle fesztivállal együtt a politika színpada marad. Nemcsak a szimbolikus hatalomé, érzékelik gyermekeink, unokáink is az emlékművek, járőröző rendőrök, kerítések, a brutális kordon láttán. Aki a szabadságharcra, a szabadságra akar emlékezni jobb, ha átsétál a szomszédos, autókkal zsúfolt, nevesincs térre, ahol gyalázatosan kivégzett miniszterelnökünk emlékhelyén mécses pislákol.