Kecskemét - Vonzó alföldi főtér-rendszer

A Kálvin, Lestár, Kossuth, Széchenyi, és Szabadság tér, mint Kecskemét főtereinek halmaza megkapó látvány és izgalmas felfedezésre ad alkalmat. Az eleve halmazos szerkezetű alföldi település európai szintű városközpontja több, mint száz éve alakult ki, értékeit, kevés kivétellel megőrizte.

A városháza a ferencesek templomkertjéből (fotó: SGy)

„Kecskemét a Pest-Szeged közti távolságnak éppen a felezőpontján alakul ki; ott, ahol az Európa északi részét a Balkánnal összekötő ősi nemzetközi kereskedelmi vonalat keresztezi a keleti-nyugati, un. „sóhordó út”. Nem természeti adottságok, hanem gazdaságpolitikai tényezők határozzák meg települési helyét … Település-szerkezetét még a középkorban a mezőgazdaság és az állattartás igénye alakította ki, s ez laza beépítést követelt, hiszen a telkek nagyságát és a lakóházak egymástól való távolságát elsősorban a bent telelő marhák száma határozta meg. … [a főteret] a központban sugárszerűen összefutó országutak alakítanak ki, igen szabálytalan formájúra. Valóságos térrendszer ez, a piac igényeinek megfelelően; egyik végében áll a nagy mészárszék, a másikban a városi kocsma és az Arany Sas fogadó, s közepében boltok közé fogva a ferencesek és a reformátusok temploma. Mind a kettő a XV. század végéről veszi eredetét, gótikus támpilléreket és ablakkereteket őriznek. A barátok késő barokk tornyú Szent Miklós templomához szerény, egyemeletes kolostor csatlakozik, a reformátusok egyházát pedig magas téglafal keríti, amelynek keleti kapuja fölött kőből kifaragott pelikán táplálja fiait önvérével, ősi kálvinista jelképként. …” (Antalffy Gyula: Reformkori magyar városrajzok)

A főtér-rendszer megismerését kezdhetjük a Kálvin térrel, ami inkább széles, rövid utca; hangulatát a református Ókollégium (ma jogi kari épület), szemben az Újkollégium (Református Kollégium Gimnáziuma) választékos épületei alapozzák meg. Nem véletlen: a felekezet szerint  a templom után az iskolára kell a legtöbb gondot, figyelmet, pénzt fordítani! Az óramutató járásával megegyezően továbbhaladva a ferences templom tövében, egykori kolostoránál (ma Kodály Intézet) lyukadunk ki; és még most is csak kerülgetjük, kóstolgatjuk a tereket.A déli körútról közelítve az első az építkezéseket elindító polgármester, korábban 48-as honvéd századosról elnevezett Lestár tér; átmenő forgalma ellenére a szentháromság szobor, a színház terének miliője, az adekvát kávézó terasz egyáltalán nem vidékiesen városias. A Kossuth tér felé haladva találjuk a Ferences templomot és meghitt környékét.  A város legrégebbi temploma, előfala és kálváriaszobrai a tér meghatározó elemei; rendezett belső kertjéből nem mellesleg szép a kilátás a városházára, melynek díszes rózsaszín homlokzatát szerényebb oldalsó és hátsó, részek egészítenek ki.

Lestár-tér (fotó: SGy)

Elérkeztünk a Kossuth térre, ahol a tereket mintegy összefogó, a terek metszéspontján álló református templom emelkedik. A lombok mögé bújt épületet a török is jóváhagyta, vele a mellé épített református bazárt is. Az északi oldalon a Széchenyi téren megváltozik a tér atmoszférája: közpark lesz belőle. Az Öregtemplom (igazából késő barokk nagytemplom) előtti műtárgyak a parkot készítik elő. A Szabadság téren a fák, cserjék elnyomják még a bankok, üzletek épületeit is, homlokzatuk nemigen látható. Igazából ez a térkomplexum másik arca, mert megfelelő helyet kínál a sétálóknak, kerékpárosoknak, kisgyerekeseknek, szerelmeseknek egyaránt. A bezöldített teret híres épületek, a régi főút mögött emelkedő Zsinagóga (ma Tudomány és Technika Háza), vagy átellenben az un.Cifra palota (korábban bérház és kaszinó) sem tudja "feldobni".

Luther-udvar ( fotó: SGy)

 Lehet, hogy jobban járunk, ha óraforgással ellentétes irányban indulunk el: akkor a város - Világörökségre jogosan számító terei - másik oldalukról is megmutatják magukat, ráadásul egy kis kitérővel meglátogathatunk még egy square-t, a Luther udvar nevűt.

Eger - A Dobó-tér és a kis Dobó square

A Végvári harcosok szoborcsoport díszíti a teret, de megosztja a várost; az Eger-patak hídja tereket, városrészeket, embereket köt össze; a „Kis Dobó tér” és csinos épületeinek hangulatát a napernyők árnyalják, talán így összegezhető a város főterének és "kistestvérének" jellegzetessége.

(fotó: wikipédia)

„A Hatvani-kapun belépő a 40-es [1840] években egy olyan klasszicizáló barokk városban találja magát, amely jellegét a XVIII. század második felében és a XIX. század elején kapta, szerkezetében azonban sokat megőrzött középkori utcarendjéből…  A vármegyeház oldalán szűk utca vezet át a Városi térre (ma Dobó István tér), a közigazgatási és kereskedelmi központba, amely a Belső Piac névre is hallgat. A négyszögletes tér fő ékessége a két sudár tornyú, erősen kidomborodó homlokzatú minorita templom, a magyarországi barokk kiemelkedő szépségű alkotása. Bal oldalához a háromemeletes rendház csatlakozik, míg jobbján az egyemeletes városháza hangsúlyozza a tér polgári központ jellegét. Az északi és nyugati térfalat egyszerűbb barokk polgárházak alkotják, kelet felé nyitott a tér az Eger-patakon túli vár felé… A Városi tér keleti oldalán végigfutó Eger-patakon szobrokkal díszített, boltozatos kőhíd vezet át a várba.” (Antalffy Gyula, Reformkori magyar városrajzok)

Eger egykori piactere olyannyira központi hely lett, hogy azon helyet szorítottak maguknak az egyházi és városi hatalmasságok, sőt az egri vár hős katonái is, igaz bronzba öntve. E területen már a középkorban heti-, majd országos vásárokat tartottak. A piacnapok rendjét már a városi tanács határozta meg, a behozott áruk után a vámot a káptalan szedette be. Azután a császári biztos úgy döntött, hogy a ferences rendnek, azon belül a minoritáknak juttatja a tér dél felől eső területét; az impozáns Szent Antal Plébánia építésével egy időben Eszterházy püspök a piacot kiköltöztette. A templom, mellette a hosszan elnyúló rendház, ma leánykollégium, másik oldalán az eklektikus Városháza harmonikus térfalat alkot.

A tér körül áll még néhány jellegzetes ház, melynek alsó szintjét kereskedők, ma leginkább vendéglátósok foglalják el. Szép a belső udvara van például a barokk stílusú Forst háznak, melyet Forst Antal üveges-optikus, később Eger város főbírája építtetett, vagy mellette a Nejmájer Ignác vaskereskedőről nevezett, copf épületnek. Az egykori piac köré épülő tér harmóniáját egy áruház, az egykori Hangya Szövetkezet központja helyén felhúzott előbb Állami, majd Centrum, később Skála nevű áruház otromba, vasbeton épülete töri meg, nyáron szerencsére sűrű falombok takarják.   

A Végvári harcosok (fotó: SGy)

A téren sétálók szeme jobbról-balról szoborcsoportba ütközik. A vári csaták színhelyéről a térre „települt” Dobó, szeretett Mekcsey hadnagyával és egy harcos matrónával, jó hatvan évvel később néhány török is „megérkezett” lovával a tér túlsó oldalára, a Városháza elé. A Végvári harcosok izgalmas szoborcsoportjának elhelyezése a mai napig viták tárgyát képezi - a helyi hírek szerint - a lovak hátsó fertálya miatt, bár nem valószínű, hogy ez ásná alá a városi tanácsnokok tekintélyét.

A Kis Dobó tér (fotó: sgy)

A Dobó és Kis Dobó teret, városrészeket, sőt annak idején megyéket (Heves, Borsod) összekötő Eger-patak hídja nemcsak fizikai, de átvitt értelemben is központi helyet foglalt és foglal el. Az átkelőnél szedték a vásári vámot, innen a legjobb rálátás a két térre, itt állnak meg legtöbben, helyiek és turisták egyaránt; beszélgetni, nézelődni, elgondolkodni csupán.

A kis Dobó tér hangulata más, sokkal meghittebb, mondhatni square-es, bár az épületek homlokzatainak megtekintését nyáron szinte lehetetlenné teszi vendéglátó helyeinek sátortető erdeje. Ennek ellenére a látható részletekből, belső udvarokból összeállítható a kép. A teret lezáró, trapéz alakú Szenátor-házat eredetileg a városi felcser építette, majd egy városi szenátusi tag tulajdonába került, végül kedvelt vendéglátóhely lett. Balra az ötszögletű Kuczora-házban érdekes függőfolyosós belső udvart fedezhetünk fel, jobb oldalon feltűnő a három utcára néző, un. Panakoszta-ház, ma Zeneiskola. A tér másik meghatározó épülete a híd lábánál álló Ruzsin-Offenbacher-, röviden Offi-ház, amely - szemben álló épülettársával együtt - érdekes módon a patak túloldalán elterülő nagy teret lezáró épületeként is meghatározható.