A
Végvári harcosok szoborcsoport díszíti a teret, de megosztja a várost; az Eger-patak
hídja tereket, városrészeket, embereket köt össze; a „Kis Dobó tér” és csinos épületeinek
hangulatát a napernyők árnyalják, talán így összegezhető a
város főterének és "kistestvérének" jellegzetessége.
(fotó: wikipédia) „A Hatvani-kapun belépő a 40-es [1840] években egy olyan klasszicizáló barokk városban találja magát, amely jellegét a XVIII. század második felében és a XIX. század elején kapta, szerkezetében azonban sokat megőrzött középkori utcarendjéből… A vármegyeház oldalán szűk utca vezet át a Városi térre (ma Dobó István tér), a közigazgatási és kereskedelmi központba, amely a Belső Piac névre is hallgat. A négyszögletes tér fő ékessége a két sudár tornyú, erősen kidomborodó homlokzatú minorita templom, a magyarországi barokk kiemelkedő szépségű alkotása. Bal oldalához a háromemeletes rendház csatlakozik, míg jobbján az egyemeletes városháza hangsúlyozza a tér polgári központ jellegét. Az északi és nyugati térfalat egyszerűbb barokk polgárházak alkotják, kelet felé nyitott a tér az Eger-patakon túli vár felé… A Városi tér keleti oldalán végigfutó Eger-patakon szobrokkal díszített, boltozatos kőhíd vezet át a várba.” (Antalffy Gyula, Reformkori magyar városrajzok)
Eger egykori piactere olyannyira központi hely lett, hogy azon
helyet szorítottak maguknak az egyházi és városi hatalmasságok, sőt az egri vár
hős katonái is, igaz bronzba öntve. E területen már a
középkorban heti-, majd országos vásárokat tartottak. A piacnapok rendjét már a
városi tanács határozta meg, a behozott áruk után a vámot a káptalan szedette
be. Azután a császári biztos úgy döntött, hogy a ferences rendnek, azon belül a
minoritáknak juttatja a tér dél felől eső területét; az impozáns Szent Antal
Plébánia építésével egy időben Eszterházy püspök a piacot kiköltöztette. A templom,
mellette a hosszan elnyúló rendház, ma leánykollégium, másik oldalán az eklektikus
Városháza harmonikus térfalat alkot.
A tér körül áll még néhány jellegzetes ház, melynek alsó szintjét
kereskedők, ma leginkább vendéglátósok foglalják el. Szép a belső udvara van
például a barokk stílusú Forst háznak, melyet Forst Antal üveges-optikus,
később Eger város főbírája építtetett, vagy mellette a Nejmájer Ignác
vaskereskedőről nevezett, copf épületnek. Az egykori piac köré épülő tér
harmóniáját egy áruház, az egykori Hangya Szövetkezet központja helyén
felhúzott előbb Állami, majd Centrum, később Skála nevű áruház otromba,
vasbeton épülete töri meg, nyáron szerencsére sűrű falombok takarják.
A Végvári harcosok (fotó: SGy) |
A téren sétálók szeme jobbról-balról szoborcsoportba ütközik. A vári csaták színhelyéről a térre „települt” Dobó, szeretett Mekcsey hadnagyával és egy harcos matrónával, jó hatvan évvel később néhány török is „megérkezett” lovával a tér túlsó oldalára, a Városháza elé. A Végvári harcosok izgalmas szoborcsoportjának elhelyezése a mai napig viták tárgyát képezi - a helyi hírek szerint - a lovak hátsó fertálya miatt, bár nem valószínű, hogy ez ásná alá a városi tanácsnokok tekintélyét.
![]() |
A Kis Dobó tér (fotó: sgy) |
A Dobó és Kis Dobó teret, városrészeket, sőt annak idején megyéket (Heves,
Borsod) összekötő Eger-patak hídja nemcsak fizikai, de átvitt értelemben is
központi helyet foglalt és foglal el. Az átkelőnél szedték a vásári vámot,
innen a legjobb rálátás a két térre, itt állnak meg legtöbben, helyiek és
turisták egyaránt; beszélgetni, nézelődni, elgondolkodni csupán.
A kis Dobó tér
hangulata más, sokkal meghittebb, mondhatni square-es, bár az épületek homlokzatainak megtekintését nyáron
szinte lehetetlenné teszi vendéglátó helyeinek sátortető erdeje. Ennek ellenére
a látható részletekből, belső udvarokból összeállítható a kép. A teret lezáró,
trapéz alakú Szenátor-házat eredetileg a városi felcser építette, majd egy
városi szenátusi tag tulajdonába került, végül kedvelt vendéglátóhely lett.
Balra az ötszögletű Kuczora-házban érdekes függőfolyosós belső udvart
fedezhetünk fel, jobb oldalon feltűnő a három utcára néző, un. Panakoszta-ház, ma Zeneiskola. A tér másik meghatározó
épülete a híd lábánál álló Ruzsin-Offenbacher-, röviden Offi-ház, amely - szemben
álló épülettársával együtt - érdekes módon a patak túloldalán elterülő nagy teret
lezáró épületeként is meghatározható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése