Budapest – A Szabadság tere?

A fektetett diadalív formájú központi fekvésű térnek több arca van: kellemes pihenőhely, turistacsalogató épületegyüttes, elegáns bankközpont és a politikai csatározások színtere.

„Hiába volt igaz a frissen kialakult Budapest fejlődésére az a régi városrendezői tapasztalat, hogy a városok mindig folyásiránnyal ellenkező irányban fejlődnek… ennek útjában nagy akadály tornyosult, a II. József uralkodása idején épült Neugebaude!, azaz Újépület, amely kitöltötte a mai Nádor utca, Báthory utca, Hold utca és Bank utca irdatlan négyszögét… Az épület akkor vált a gyűlölet célpontjává, amikor  a szabadságharc bukása után egyik négyszögletű kis udvarán, éppen ott, ahol ma az örökmécses pislákol, agyonlőtték gróf Batthyány Lajos miniszterelnököt. Bármilyen kommunistagyanús is e név, nincs semmilyen baloldali vagy szoci konnotációja. Eleve ezt a nevet kapta...” (Török András: Budapest könyv, 2012)

Az északi oldal (fotó: SGy)

Az, hogy tér nevének van-e kommunista felhangja, vagy a mai tér kötődik-e a szabadsághoz: költői kérdés. Tény, hogy a város közepén álló hatalmas épületet (alapvetően kaszárnya, majd börtön, Batthány Lajos kivégzőhelye) lerombolták, helyén rohamtempóban, mégis gondosan megtervezve, pénzt nem kímélve hét év alatt nagyvonalú teret építettek, három oldalán elegáns palotákkal. A tér egységes arculatát alapvetően az északi félkörív négy épületének szabályos elhelyezkedése, tömege, és gondosan komponált páros sarokkupolái, középrizalitjai határozzák meg, szépségét az épületek egyedisége, díszítésük változatossága. Az épületekben ma a lakások mellett bankközpont, irodaház egyaránt található, az egykori Adria Hajózási Rt. neobarokk székháza még nem talált magának funkciót. A tér két legnagyobb épülete a historizáló stílusú „Alpár-házak”, az egykori Tőzsdepalota (jelenleg üres), és szemben a kisebb méretű régi Osztrák-Magyar Bank (ma Magyar Nemzeti Bank); bár közel sem egyformák, sőt aszimmetrikusak, láthatóan összetartoznak és szervesen kapcsolódnak a két oldalsó térfal épületeihez.   

Tőzsdepalota (fotó: SGy)

A sort nem követi a tér déli oldala, amelyet kesze-kusza, térépítészeti szempontból minősíthetetlen házsor jellemez. Az itt húzódó Széchenyi promenádot annak idején nem számolták fel, a tér egységes építészeti lezárásáról nem született döntés, az épületek egy részét ad-hoc jelleggel építették, újították fel. A beépítés „eredménye” a nemzet bankjával egy magasságban emelt Bank Centrum technokrata épülete, mellette egy letisztult bauhaus stílusú bankház, majd egy visszataszító kinézetű luxusszálló, egy véletlenül ott ragadt klasszicista épület és a bérház-szerű Hazatérés temploma lett, méretes toronyórával. Az egykori sétány életre keltésében a parkosításon túl a kedvelt interaktív szökőkút, és az egykori limonádézót nevében megidéző modern hütte is segíthet.

A déli oldal részlete (fotó: SGy)

A tér szobrai, emlékművei, néhány kivétellel, nem a „boldog békeidőket” idézik. Kialakításakor a tér középpontjában egy, a szabadságharcra emlékeztető monumentális szoborcsoportot képzeltek el, ami először pénzhiányra hivatkozva, majd a világháborút követően véglegesen lekerült a napirendről. Helyét a trianoni emlékezet vette át, amely felállította az irredenta szobrokat, az Ereklyés Országzászlót, a Magyar Feltámadás, Magyar Fájdalom szobrot, szoborcsoportot, ezzel összefüggésben épült fel a Hazatérés temploma; a tér politikai újraértelmezése valósult meg.
 

Bandholz szobra az MNB előtt (fotó: SGy)

A második világháború után a szobrokat lerombolták, helyükre szovjet emlékmű, klasszikus magyar mester Sztálinnak ajánlott, ’56-ban felrobbantott szobra került, a Tőzsdepalotába Lenin Intézet. A Tőzsdepalota mára kiürült, néhány szobor (újra) a térre került, azonban aktuálisan a templom előtt felállított Horthy szobor, és a tervezett német megszállási emlékmű jelzi a kurzuspolitika régi/új irányát. Egyetlen eredeti politikai szobor maradt a téren, (Petőfivel és Eötvös Józseffel közös) Kossuthé, magasan a CIB épület timpanonjában, távol a járókelőktől, a rövidlátó politikától.

(fotó: Sgy)

A kellemes pihenő park, a játszóterek (létrehozása 1919-re datálódik!), az építészeti miliő, a járdára költöző kávézók ellenére a magyaroknak a Szabadság tér, mindenféle fesztivállal együtt, a politika színpada marad. Nemcsak a szimbolikus hatalomé, érzékelik gyermekeink, unokáink is a járőröző rendőrök, kerítések, a brutális kordon láttán. Aki a szabadságharcra, a szabadságra akar emlékezni jobb, ha átsétál a szomszédos, autókkal zsúfolt, nevesincs térre, ahol gyalázatosan kivégzett miniszterelnökünk emlékhelyén mécses pislákol.