Részben a természeti környezet átalakítása, új
területek városba vonása, részben a régi főtér fontos funkcióinak elvesztése, talán
egy sikertelen térfelújítás következtében a város történelmileg kialakult
súlypontja áthelyeződik a szomszédos Garay, sőt azon túl a Szent István térre; ami persze nem is tér.
„ A város a Duna árterületéből
kiemelkedő, szigetszerű szárazulatokra települt, s a múlt században még nem
terjeszkedik a sárközi vizenyős lapály felé,… a városközpont a Duna és a Sárvíz
árterének egyik szélesebb halomhátán alakult ki... Fejlődését az indítja el, hogy 1783-ban Simontornyáról ide költözik át Tolna megye széke. A Piactéren 1795-ben megépül
a hatalmas testű, keskeny homlokzatú, egyetlen karcsú tornyú plébánia
templom... a nagy puszta térség közepén a barokk Szentháromság-oszlop… az
Árpád-kori apátság romjainak a helyére az egyemeletes, klasszicista
vármegyeháza, amely hat dór oszlopával, előreugró oromzatos homlokzatával
uralkodik a város fölött…” (Antalffy Gyula: Reformkori magyar városrajzok)
 |
| Béla tér (fotó: SGy) |
A
város ősi és mai hivatalos központja a sárréttől védett magaslatra települt,
hajdan várnak, nagypiacnak is helyet adó Béla király, röviden Béla tér. Meghatározó
épülete a hatalmas, klasszikus stílusú Vármegyeháza, amely megjelenésével, működésével
alapvetően megváltoztatta a tér hangulatát. Helyén valamikor apátsági (erőd)templom
állt, maradványai az udvaron láthatók. A városba költöző nemesek életmódját
kiállítás mutatja be az emeleten, de egy nélkülözhetetlen elemét magunk is élvezhetjük az épület uradalmi
dézsmapincéjében (ma Főispán Étterem). Az új tér kialakítása során az egyszerű
barokk stílusú plébánia a tér déli végére, az új, nagyméretű templom a keleti térfal
elé került, a plébánia melletti korcsma helyén díszes, szecessziós Városházát
emeltek.
A nagy kiterjedésű téren több szobor, műemlék
kapott helyet, közülük a pestisjárványra emlékeztető szép Szentháromság szobor
feltétlenül figyelmet érdemel. A közelmúltbeli térfelújítás során új burkolattal,
medencével, szökőkutakkal, ládás növények sokaságával látták el, ettől persze
nem lett árnyékosabb, gazdagabb; a többre hívatott tér, rideg és kihalt
maradt.
 |
| Garay tér (fotó: SGy) |
A régi várfal alatt húzódik meg a főtér
„előszobája” a tölcsér alakú, klasszikus beépítésű Garay tér. A hajdani
lisztpiac mai arculatát Garay János barokk bronz szobra forrasztja egységbe, a
domb felé szűkülő utcafrontot klasszicista, szecessziós polgárházak díszítik. Említésre
méltó régi Pirnitzer Áruház (ma bank), a Német Színház, a Tormay-ház (okmányiroda),
mellette a régi takarék, pincekazánjában ma szász söröző. Sem ez, sem a
túloldalt meghatározó szecessziós Szegzárd Szálló vendéglátóhelyei nem tekinthetők
olcsónak, ezzel együtt az emberléptékű tér – talán központi fekvése, polgárias hangulata, Háry szelleme… miatt – népszerű
találkozóhely, különösen a fiatalok körében.
 |
| Szent István tér a névadó szobrával (fotó: Panoramio.com, Dr. Pinczés Sándor) |
Az Alföld és a Szekszárdli-dombság közötti térválasztónak
is tekinthető Széchenyi út mögött, a Garay tér magasságában áll az Augusz-ház, túloldalán
egy lakótelepek és patinás házak által szabdalt, hosszan elnyúló térség,
melynek egyes részeit nevezik Liszt térnek, Kiskorzónak, Prométheusz és Luther
parknak, nyugati oldalát Mártírok terének, ma leginkább az egészet: Szent
István térnek. Nem tér: formája meghatározhatatlan, épületei szétszóródva, nincs
megélt története, egységes arculata. Vannak azonban kívül/belül értékes épületei (múzeum,
kiállítóhely, művelődési ház, iskola), valóságos (egyre bővülő) szoborparkja, zöld parkjai, ligetei és, ami a legfontosabb, vannak
látogatói, nemcsak átutazóban. Ez a mozgalmas valami lehet, hogy kiforrja
magát, lehet, hogy nem állja az idők próbáját, a legrosszabb esetben lehet,
hogy kampányszerűen ezt is felújítják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése