Sopron – Kecsketemplom, sópiac, színházterek

A soproni főtér méltán híres, bár a városi szimbólum Tűztoronynál fontosabb a Kecske-templom, ehhez képest az Orsolya tér vagy a Várkör terei csupán kisebb kirándulást jelentenek, mert úgy is ide, a tér közepén álló csavart Szentháromság szoborhoz térünk vissza, ahol persze arról is lehet vitázni: a térnek van-e szobra, vagy a szobornak tere?

Fő tér, Tábornok-ház (Fotó: SGy)

 „… szelíd lejtésű, éles, tiszta levegőjű tájban helyezkedik el Sopron városa. Oda települt, ahol a Fertő melléki dombsor és a Soproni hegység között kis lapályt terít szét az Ikva-patak… A belvárost széles utca öleli körül, amely a hajdani várárok helyén alakult ki. „Árokkör” a neve… Az előkapunál vagyunk, itt lépünk be a főtérre, ahol a város történelmi jellege a legteljesebb harmóniában érvényesül… Nagy nyugalmat és középkori levegőt áraszt ez a harmonikus összképet adó, zártságában is levegős tér, amelyben egy egész kis barokk világ kövesült meg…” (Anatalffy Gyula: Reformkori magyar városrajzok)

Kecske templom (Fotó: SGy)

A soproni Fő tér tűztornya teljesen leégett, a 17. században újjáépített pedig majdnem ledőlt, ezért a falak szélesítésével, a kapu szűkítésével erősítették meg, ma is a város legmagasabb tornya, 58 méter magas körerkélyéről térképszerűen rajzolódnak ki a belváros utcái. A tér közepén meghatározó a barokk Szentháromság szobor, mellette le is lehet ülni, körülötte muzeális épületek, múzeumok, sőt itt van a Kossow-ház, boltozatos bejáratú pinceborozójával, melynek ivóját érdekes módon helyi polgárok töltenek meg. A tér meghatározó épülete azonban mégsem ez, még csak nem is a városházáé, vagy az átellenben álló, Storno- palotáé, hanem az említett, olasz származású, egykori kéményseprő Storno Ferenc által restaurált bencés templomé, amelynek archaizált belsője a mai napig átadja a korai gótika hangulatát. Ez a Kecske-templom, nevét onnan is kaphatta, hogy egy időben szénaraktárnak használták.

Orsolya tér (Fotó SGy)

Persze templom több is van a városban, a háromemeletes későbarokk evangélikus templom kiemelkedik közülük, előtte „majdnemtér” van fűrészfogas házsorral, mögötte a templomkertben a régi színház áll megújításra várva. Kicsit távolabb az egykori sópiac, lábasházában mészárszékek helye; a lebombázott téren az újjáépített Orsolya rendi templom és iskola mellett a Prosswimmer- és Lunkányi-ház helyén szögletes épületek állnak.

Petőfi tér (Fotó: SGy)

Sopron attól is város, hogy belvárosát is terek veszik körül: a széles Várkör mellett találjuk a Tűztoronynál a régi nagypiacot, ma is igen mozgalmas, jó rálátással a belvárosra, a túlsó oldalon a Széchenyi teret, a névadó szobrával és a Művelődési palotával, bár leülős square-re inkább mellette, a Petőfi téren találunk, a volt Lóusztató helyén feltörő szökőkúttal, felújított színházával.  

Óbuda, Fő tér – Sokoldalú töredék

Az óbudai Fő tér és a hozzá természetesen kapcsolódó Szentlélek tér egyszerre történelmi, közigazgatási, kulináris, kulturális központ, telente jégpályával, egész évben programokkal, koncertekkel. Fogyatékossága, hogy egyik felét, templomait „elvesztette”, soksávos hídfeljáró, bűzös buszmegálló, magas panelházak nyomorítják, beépítése a megmaradt részeken is ad hoc jellegű.

Fotó: SGy

„De mi lesz az északnyugati széllel, amely egyszerre elfújja majd a hegyoldalból,  a Dunába fújja az egész Óbudát… A Mókus utca, a Nád utca, a Serfőző utca, de még talán maga a Kiscelli utca is, amelyhez idáig nem lehetett nyúlni, mert a legrégibb óbudaiak  rakták ide fészkeiket…. –  És mi lesz a  plébániai templommal, amely talán a pesti belvárosi templom sorsára fog jutni, amely az Erzsébet-híd miatt félig a föld alá került? – Mi lesz a földkerekség leggörbébb utcájával, a leghosszabb budapesti utcák egyikével, a Lajos utcával, ahol a gyalogjárón megy a villamoskocsi, mégse történik bajuk azoknak, akik az óbudai takarékpénztárba hordják pénzüket… Csak hirtelenjében vetődtek fel ezek a kérdések az óbudai Duna-híddal kapcsolatosan, de bizonyára vannak más kérdések is, amelyek rendezésre várnak. Egy egész városrész – egy másfél ezer esztendős város eltűnéséről van szó, amely városnak elődei amúgy is a föld színe alá kerültek.” (Krúdy Gyula: Ódonságok városa, vagy mit várnak az óbudaiak az új hídtól) 

Fő tér (Fotó: SGy)

 A Lajos utcát valóban megkurtították, és helyenként szögletesítették, a Péter és Pál plébánia templomnak csak a tornya látszódik a rámpa mögött, de a városrész egésze nem került földdel egyenlővé, néhány foszlánya, épülete, térrészlete megmaradt, inkább az északi, a volt káptalani területen, mint a túloldali, egykor kereskedelmi funkciójú Kiskorona tér környékén.

A Fő tér és szomszédos tereinek meghatározó épülete a barokk stílusú Zichy kastély, egészen pontosan a kastély köré felhúzott, később kibővített raktárépület. Ezt nem csak mérete, málló vakolata ellenére tekintélyt sugárzó vastag falai okozzák, hanem az is, hogy kulturális központ: választékosan kialakított helyet biztosít az óbudai történeti múzeumnak, a Kassák kiállításnak, szép kertű Vasarely képtárnak, színháznak, nyáron egyéb udvarai rendezvényeknek. A kastély főhomlokzata a Dunára nézett, sorsa állami kamarai kézbe kerülésével pecsételődött meg, nagy része sokáig kihasználatlanul állt, talán felújításra érdemes.

Szentlélek tér (Fotó: SGy) 

A tér többi épülete sem külsőben, méretben, stílusban, funkcióban nemigen hangolódik a „raktárra”, és egymásra sem; a tolakodó, sárga Városházával szemben a földszintes, mályvaszínű Új Sipos vendéglő áll, jobbra az egykori gazdatiszti barokk épület kedvelt könyvtár.

A környéken több szoborba ütközünk: a kezében könyvet tartó régi polgármester Harrer Pálba, a téren poharazó Szindbádba, a kis Laktanya utcai „fióktéren” a fotogén esernyős Várakozókba. Messze legrégebbi a Szentlélek téri barokk Szentháromság szobor, amely – a megszokottól eltérően – nem templom, pontosabban már nem álló templom előtt áll, mögötte patinás óvónőképző, szeminárium, ma gimnázium és örökké fiatal diákjai adják a hátteret.

Templom, sőt templomok a hídon túl tűnnek fel, érdemes a közeli aluljárón átkelni a parkosított, Zichyék építtette Péter és Pál plébániához, mögötte nem messze a reformátusok később emelt egyháza található. Köztük elszórva régi épületekhez, a régi Óbudára emlékeztető Kéhly vendéglőhöz, széles tematikájú vendéglátóipari múzeumhoz, nagy, szecessziós zsinagógához jutunk. Ebben a túloldali, Krúdy-negyedként is emlegetett, foszlányokban arra emlékeztető régi városrészben sajnos töredéknyi tér sem maradt.

Várakozók (Fotó: SGy)

A tér használata (PPS)

  Az óbudai Fő teret a közlekedési csomópontokból (HÉV, villamos, autóbusz megállókból) könnyű megtalálni. Kicsit körülményesebb, de a régi hely szellemétől sem idegen, ha rövid barangolással a Flórián térről közelítjük meg.

  A tér tiszta, rendezett, biztonságos, a Szentháromság tér különösen megnyugtató, dacára annak, hogy egyik oldalát a zajos hídfő foglalja el. A tereken időnként túltengnek a különböző rendezvények plakátjai, díszletei.

  A környék múzeumokban, kiállítóhelyekben gazdag. Ezen túlmenően ez az ország egyik „leglefoglaltabb” helye, fesztiváloktól, koncertekig, korcsolyázástól táncházig, évszaktól függően, szinte mindig történik valami.

  Bár a Fő tér a turisták által is kedvelt, mégis alapvetően helyiek, kerületiek látogatják, az idősek, kisgyermekesek alkalomszerűen, a fiatalos korcsolyázók nem feltétlenül véletlenszerűen kerülhetnek közelebbi ismeretségbe. A tér egy része közlekedési központ, ennek egyes részei a hajléktalanok megpihenő helyéül szolgál, ez is találkozási lehetőséget teremt.