Kassa – Főutca-tér

Az orsó alakúnak nevezett tértípus tipikus példája Kassa főutcája, egykori patakjának szigete, ma főtere, pontosabban főterei. Sokan mondják, hogy az ilyen terek egységét a közepén meghatározó épületek megtörik, azonban itt nincs így; az egykori és mai korzón merőlegesen álló műemlékek hangulatos térrészekre bontják a zenélő utcát.

A Fő utca északi része (Fotó: SGy)

Az utca északi sétáló része maga is tér, teraszaival, közepén megőrzött, gyerekkedvenc, a város közepén folyó, föld alá vezetett, eltérített Csermely patakot szimbolizáló, eredeti ötletű kis csatornával, a használaton kívüli, a kerékpárosoknak időnként gondot okozó, kettéágazó villamossínekkel.

A patak és a villamos helye (Fotó: SGy)

Az főutcát keresztező, tehát első térképző épülete a neobarokk-eklektikus, mégis egészben álló Állami Színház. Központi elhelyezése, sokoldalúsága  (opera, balett, dráma), az előtte kiszélesített út jelzi jelentőségét, innentől a dómig volt a kassaiak korzója, ahol a polgárok megmutathatták, kivitatkozhatták magukat. Előtte a Szeplőtelen Szűz emlékszobra áll a város egykori vesztőhelyén; félreértés ne essék, a pestis ellen védő szentek helyén korábban az „úri vérpadon” csak urakat, úrhölgyeket nyakaztak le, a pór népet a városszéli Akasztóhegyre vitték. Mögötte a csonkatornyú, sok vihart átélt ferences, most premonteri templom, hozzáépítve kolostor, ami volt már királyi ház, kaszárnya, lakóház is.

Színház, templom, szentháromság (Fotó: SGy)

A kiszélesedő főtérnek az egy km hosszú, fél kilométer széles, van, aki szerint „teknősbéka”, van, aki szerint tojásdad alakú, a régi városfal vonalát követő sziget központja egy, történelmi házak által körülvett, színházias tér s mögötte kialakított, különböző formákat öltő, időnként zenélő, este sokszínűre festett, kivilágított, sok embert vonzó szökőkútrendszer.

 Szökőkút zenélő toronnyal (Fotó: SGy)

A XV. századi Szent Orbán harangtorony előtt súlyos harang, amit még a nagytemplom sem bírt el, itt a Vöröstoronyban kiégett, ezért került le a földre. A tornyot régebben kis üzletek övezték, most neoreneszánsz árkádok, falai régi sírköveket rejtenek, az emeleten panoptikum.

Orbán-torony nagyharanggal (Fotó: SGy )

A brutális, szépségében és részleteiben is lenyűgöző gótikus Dóm, Szent Erzsébet székesegyház egy régi templom helyén áll, azaz a szokások szerint aköré építették. Talán öthajós bazilikát akartak, majd háromhajós csarnoktemplomot, később kápolnákat építettek hozzá, majd kápolnát bontottak le, a lényeg: az épület így is robusztus és magasztos maradt. Az 59 méter magas főtorony, a középen elhelyezkedő, 55 méter magas Huszár torony, a Csonka (Mátyás) és a főtorony bejáratát jelentő „pici” torony a Steindl Imre restaurálta templom díszei, a szinte az utcáig kinyúló dóm legszebb része azonban a gótikus, magas ablakokkal, csipkézett tornyocskákkal ékesített keleti apszisa. A sokszáz éves múltra visszatekintő templom egyik utolsó története, amikor a jezsuiták által felújított templomot az ellenreformáció idején I. Lipót elvette a protestánsoktól és átadta az egri püspöknek, Thököly viszont visszaadta a protestánsoknak, végül megkapták a ferencesek. 

Fotó: SGy

A XIV. századi épület vagy temetőkápolna, vagy egy korabeli templom félbemaradt építménye, bár egységességét tekintve az első látszik valószínűnek, ugyanakkor igaz, hogy szentélyének kecsessége a legszebb templomoknak is díszére vált volna. Neve is az előbbire utal, Szent Mihály arkangyal, a holtak patrónusa, de lehet, hogy csak csontkamra volt, hiszen a szigeten szűk volt a temetői terület, mindenesetre a keresztyén hitvita idején szlovákok gyülekezeti helye lett, és a jó öreg Schulek Frigyes elgondolásai szerint restaurálták a magasztos kassai dómhoz legközelebb álló épülethez kívül-belül méltóan, sőt... Két oldalán is nevezetes épületek, egyiken a régi vármegyeháza, túloldalon a püspöki palota áll.

Szent Mihály kápolna (Fotó: SGy)

A lassan összezáródó fő utca déli részét, amelyet középkori, keskeny, többször asszimetrikusan háromablakos, kétemeletes épületek, érdekes, hosszú, keskeny udvarú, a túlsó utcára is kaput nyitó (hiszen a keskeny telken a lovasszekér nem tudott megfordulni) szegélyeznek. És pesze újabb épületek is, mint képen látható impozáns Forgách-palota. Másrészt a kulturális- és sörfesztiválok megtartására is alkalmas parkrész foglalja el, az alkalmi, de gyakran koptatott színpad előtt, a sörös, kolbászos padok, fabódék mögött könyvtár, volt úri kaszinó, pártszékház, banképület, a lényeg, hogy tornyon, templomon, kápolnán, szökőkúton túl is a főutca főtér maradt.

Jellegzetes kassai házak, emberek (Fotó: SGy)

Mindebből az látható, hogy utcákból is lehet köztereket, sőt zenélő térségeket csinálni, mindegy, hogy Hlava-nak, vagy Szabadságnak nevezik, Kassa 2010-ben méltán volt Európa egyik kulturális fő-, nem mellesleg Márai álmai városa.