Pápa – Egy izgalmas és egy majdnem itáliai tér

A Március 15-e tér templomáról, patinás épületeiről, klasszikus nyilvános vécéjéről könnyen felismerhető, mégis minden oldalról más és más arcát mutatja. A város nagyméretű főtere újabb meglepetés: házsoraival, templomával, kastélyával. 

Március 15-e tér (fotó: SGy)

„A város hosszú dombon fekszik, amely szinte észrevétlenül ereszkedik alá a kisalföldi síkságra. Pápa távolról keveset mutat…  A főutca – ahol a városháza, a vármegyeháza és a jó hírű Griff szálló is van – a fákkal beültetett piactérre vezet, amelyet a XVIII. század derekán emelt, kosáríves kapus, egyemeletes épületek vesznek körül. Szépségével kiemelkedik közülük az árkádsoros Lábas ház és a földszintjén boltíves kapuval áttört Bezerédj-ház, a város legrégibb épülete. A főtemplom mögött, a tér északi oldalán emelkedik a város legnagyobb ékessége, az Eszterházy-kastély, amely a középkori pápai vár átalakításával a XVIII. század végén lesz késő barokk stílusú. Az U-alakú épületnek két oldalszárnnyal övezett díszudvara néz ki a piactérre… ” (Antalffy Gyula: Reformkori magyar városrajzok)

Meglehet, hogy Pápa városa az országútról ma is keveset mutat, azonban mielőtt a klasszikus szépségű régi piactérre érnénk, - nem ok nélkül – elakadunk az egykori Veszprémi-kapunál, fapiacnál, a mai Március 15-e téren. Ez egy igazán változatos tér, a lerombolt Jókai színház helyén neobarokk református templomot emeltek; „festői tömegű” tornyai Honvéd emlékműre, két híres diákjának (Petőfi, Jókai) mellszobrára néznek. A harmóniát sugárzó teret övező egy-, kétemeletes, szecessziós, neobarokk, romantikus, neoreneszánsz épületek közül kiemelkedik a híres református kollégium (jelenleg gimnázium), a ma is működőképes kékfestő műhely (egyedülálló múzeum), nem utolsó sorban az egykori „cédulaház”, és a fapipagyár (ma üzletek, lakóházak).

Fő tér (fotó: SGy)

A sejtelmes, félkörívű hatalmas Fő teret a monumentális Plébánia templom uralja. Az egyszerű, copf katolikus nagytemplom előtt a rokokó Szent-Flórián szobor áll. Környező házainak többsége a kereskedőké, vendéglátóké: legismertebb a barokk „Lábasház”, árkádjai alatt kis üzletek, az egykori kocsiszín és váristálló (ma Platán Szálló), a túloldalon a „Kapuszín”, emeletes lakóház boltíves átjáróval, a szép udvarú barokk Zichy-épület, a  egykori pápai Kaszinó.  A templom túloldalán arányos, egyszerű, egyemeletes plébániasor, benne szép kapukkal iskola, lakóház, plébániaház.  A hatalmas templom és a zárt, „alacsony térfalakkal” körbevett térrészlet nagyon sajátos: itt a „magasba szökő” egyházi világ és a tágas polgári élet osztozik.

Esterházy-kastély (fotó: SGy)

A szinte toszkán vagy lombard hangulatú Fő-tér hátsó traktusa mondhatni hungarikummal lep meg: a belvárosi tér hátsó lezáró épülete szokatlan módon egy kastély. Az egykori végvár helyén – maradványainak felhasználásával – U alakú, késő barokk, tornyos kastélyt építettek az Esterházyak. Eredeti berendezéséből  kevés maradt ugyan, de az épület funkcionál; van itt könyvtár, a kastély régi kápolnájából kialakított, díjazott olvasóterem, zeneiskola, helytörténeti kiállítás és persze körülötte egy zöld tér, a Tapolca patak melletti Várkert.

(fotó: SGy)

A hatalmas templomok, iskolák, kiépített és földes utcák valahogy összeforrottak; a pápai főtér lehetne akár magyar Siena, a városközpont lent, a parkból nézve a magyar Mantova, ráadásul hasonlóan az itáliai városokhoz, ebben a kultúrában gazdag városban is sok a hajléktalan.